Prológus

    A Glaux égitest néma haldoklását senki sem látta. A bolygón élők kétségbeesett sikolyokkal nyújtogatták kezüket a körülöttük ragyogó csillagok felé – de nem jött segítség. Az idegen létforma mely megszállta a bolygót könyörtelen gyilkosként – némán és gyorsan – pusztított el mindent és mindenkit. Az idegenek egyesével nyelték el a bolygón élő fajokat és minden egyes alkalommal vijjogó üdvrivalgással konstatálták a civilizációk véres pusztulását. Feladatuk nem ért véget a csillagon élők felemésztésével. Gondoskodtak róla, hogy maga a bolygó is a fajjal együtt tűnjön el az űr történelméből.
    Semmi sem kerülte el a figyelmüket.
    A szupernóva felvillanó pengeként szakította darabokra az űr egyhangú sötétségét. Az égitest halála fényévekre is látható volt, de akkor még senki sem sejtette a tragédiát.
    Az apró szonár mely nem sokkal a robbanás előtt hagyta el a bolygót csendesen hasította az űrt, kábult utasával. A gép tudta a menedékbe vezető legrövidebb utat. Csendes láthatatlanságban siklott egy távoli bolygó felé.
    A célbolygó radarjai nem észlelték a szonárt. Semmi sem jelezte az ott élőknek, hogy egy számukra idegen tárgy hatolt be a légkörükbe. A mentőkapszulát később több ember is észrevette, mikor az – már égő üstökösként – zuhant a talaj felé, de ez jelenség igazán csak egy fiatal férfinak keltette fel a figyelmét, aki évek óta várta a már az érkezését.
    A kapszula hatalmas krátert robbantott a térség egyik szántóföldjébe. Az izzó szerkezet, minden élőtől távol zuhant le, így, mielőtt a férfi – vagy bárki más – odaérhetett volna, már lehűlt, és kéken ragyogott a hold fényében. A férfi egy mély sóhaj kíséretében leereszkedett a kráter peremén. Lassan a szonárhoz sétált, letette mellé a táskáját, jobb kezével körbetapogatta, majd egy helyen megnyomta a szerkezet falát. Ő tudta, hogy hol kell keresnie az ajtót, ellentétben a bent mozgolódó idegennel. A lény levegő után kapkodva, könyörgő tekintettel nézett az elé magasodó idegen életre, amikor az ajtó feltárult és a belső tér oxigénnel töltődött meg.
    - Isten hozott a Földön! – mondta a féri, miközben egy maszkot vett elő a táskájából és a lény szája elé tartotta.